A tanfolyam újra elérhető!
Az új csoportok hétfőnként indulnak:
Mennyire ismerősek ezek a helyzetek?
1. Egy összejövetelen vagy, ahol csak látásból ismered az embereket.
Szeretnél becsatlakozni egy beszélgetésbe, már majdnem megszólalsz, de leállítod magad.
„Jaj, mi van, ha rosszat mondok? Mi van, ha félrefogalmazok valamit? Mit kell cenzúráznom abból, amit mondanék?”
Végül annyira szétagyalod a dolgot, hogy inkább egész este nem szólsz senkihez, és úgy távozol, hogy senki sem tudta, hogy ott voltál.
2. Fontos dologban kell döntened az életedről.
A kérdés nyitott: merre tovább?
Lehet, hogy belül finoman pislákol, hogy mit szeretnél magadnak, de azt a kis hangot elnyomják más, erősebb hangok.
“Egy olyan embernek, aki annyi idős, mint te, nem kéne… aki olyan nemű, mint te, nem illene… aki olyan, mint te, az meg se próbálja…”
Elbizonytalanít a rengeteg lehetőség, és a másoktól érkező “hogyan kéne”. Úgyhogy nem döntesz sehogy, és visszahúzódsz a csigaházadba, nehogy bárki észrevegye, hogy csak csendben sodródsz tovább.
3. Hivatalos vagy családi helyzetben valaki teljesen hülyeségeket beszél — ráadásul érintett vagy abban, amiről kioktat.
Lehet, hogy még dönt is valamiről veled kapcsolatban, ami tudod, hogy nem helyes.
De közben olyan lenéző vagy fellengzős módon szól hozzád, hogy felnőtt létedre úgy érzed magad, mint egy tehetetlen kisgyerek.
Mégsem tudod megvédeni az érdekedet. Még pörgeted az agyadban, hogy te mit mondhatnál, vagy egyáltalán hogyan szólj hozzá, amikor ő már meg is hozta a döntését.
Inkább homokba dugod a fejed és ráhagyod, akkor is, ha rólad, a saját érdeked ellen születik döntés a fejed felett.
Játsszunk el egy gondolattal.
Mi lenne, ha lenne idővisszatekerő ketyeréd, és bárhányszor újrapróbálhatnád ezeket a helyzeteket, amíg csak úgy nem érzed, hogy sikeresen jöttél ki belőlük?
Ha nem okozna nehézséget kiállni magadért és az érdekeidért. Mert elég fontosnak tartod magadat annyira, hogy ne mások döntsenek az életedről.
Ha magabiztosan ki tudnád fejezni magadat és el tudnád mondani, amit szeretnél anélkül, hogy minden porcikáddal azt figyelnéd, ki mit szól hozzá.
Ha meg tudnád hozni a nagy döntéseket a jövődről annak ellenére, hogy továbbra is ijesztő az útelágazásés izgulsz miattuk. Mert fontosabb számodra, hogy te mit szeretnél, mint hogy milyen elvárásokkal bombáznak. És mert jobban szeretnéd a végeredményt, mint amennyire ijesztő a helyzet.
Ha egy olyan szabad életed lenne, amiben gondolkodás nélkül felvállalod önmagadat és az értékeidet, és amiben mersz tenni azért, hogy olyan életed legyen, amit szeretsz élni?
Persze ez csak gondolatkísérlet.
Hiszen nem lesz időtekerő ketyeréd. (Ahogy a roxforti baglyot is hiába várod a behívólevéllel.)
De ne aggódj, mert nem is kell időnyerő ahhoz, hogy határozottabban, önazonosabban tudd képviselni magadat az ilyen helyzetekben.
Elárulok valamit.
A legtöbb dolog, amit az önbizalomról tanítottak neked, marhaság.
Nem igaz, hogy A Magabiztos Emberek és A Szürke Kisegerek az emberiség két, egymástól egy áthatolhatatlan lézeres erőtérrel elválasztott fele, amik közül vagy az egyikbe, vagy a másikba osztott be a sors.
Nem igaz, hogy le kell fogynod, elfogadhatónak kell kinézned, és gazdagnak kell lenned még azelőtt, hogy elkezdhess azon gondolkodni, hogy lehet-e önbizalmad.
Nem igaz, hogy hirtelen bevágtat fehér lovon a bátorságod és a magabiztosságod, ha elég hangosan kiabálod ki az ablakon a hollywoodi mantrát, hogy “csak hinnem kell magamban!”
A valóság az, hogy az önbizalomépítésben semmi misztikus nincs.
És akkor is, ha most elképzelhetetlennek tűnik, dönthetsz úgy, hogy nem veszed magától értetődőnek a szürke kisegérséget, projektjént fogod fel az önbizalmadat, és már ma elkezdhetsz rajta dolgozni.
1 APRÓ SZEMLÉLETVÁLTÁS: ADOTTSÁG HELYETT GYAKORLÁS
Ma sokan mondják nekem, hogy “de jó neked, hogy ilyen magabiztos vagy, nekem nem menne”. Igazából nekem se menne, ha nem döntöttem volna el, hogy ezt szeretném, és nem gyakoroltam volna. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy az önbizalom építése kizárólag gyakorlás kérdése.
Az, hogy ma egészséges az önértékelésem, az munka volt, és nem azért, mert népszerű voltam az iskolában, minden tervem elsőre sikerül, soha nem hibázok, és Nobel-díjas szépségkirálynő vagyok.
Épp ellenkezőleg. Pontosan tudom, hogy milyen:
- amikor nem mersz senkihez sem szólni egy tömött teremben, ahol rajtad kívül mintha mindenki más ezer éve ismerné egymást;
- amikor úgy érzed, hogy nem foglalhatod el a helyedet a világban, mert valamilyen külső elvárás szerint nem vagy elfogadható;
- amikor zavarban vagy, mert megkérdezték, mivel foglalkozol, és úgy érzed, nem tudod elmondani, és inkább bele se kezdesz;
- amikor úgy érzed, hogy nem hibázhatsz (az iskolában, a munkában, sőt a hobbijaiddal), mert akkor az csak visszaigazolná azt, hogy te ehhez is hülye vagy.
De az, hogy ma merek szóba elegyedni társaságban (pedig továbbra is introvertált vagyok), hogy merek első ránézésre félelmetesen nagy projektekbe belevágni (pedig továbbra is félelmetesek), és hogy merek kiállni magamért (akkor is, ha közben remeg a lábam az idegességtől), nem egyik napról a másikra, varázsütésre történt.
Nem bontották ki lassított felvételben a hajam és szedték le a szemüvegemet (látni minek, ugye), mint a tinifilmekben, amitől rögtön társadalmilag elfogadható, dögös és belevaló Jónő™ lettem.
A változást az hozta el, hogy rájöttem, nem arra kell várnom, hogy elmúljanak a rossz érzések, hanem megengedtem magamnak, hogy az önbizalom előfeltétele ne az legyen, hogy nem félek vagy nem izgulok. (Mert az valószínűleg soha nem fog eljönni.)
Onnantól kezdve pedig folyamatosan kerestem a lehetőségeket, hogy alacsony tétekkel gyakoroljam a magabiztosságot.
Például ha az egyetemen írásos vizsga és kiselőadás között lehetett választani, bevállaltam az előadást – akkor is, ha remegett a hangom, hülyeségeket mondtam és béna poénokkal tüzdeltem tele a mondandómat, amin senki nem nevetett.
Vagy elkezdtem egy nyilvános blogon publikálni azt, amit gondoltam, akkor is, ha alig olvasta valaki – és pont ez segített abban, hogy gyakoroljam, milyen a saját hangomon írni, anélkül, hogy azon pörögnék, ki mit szól. (És igen, ez a blog az urban:eve volt, aminek az azóta eltelt tíz évben százezresre nőtt az olvasótábora.)
Bármi újra szántam el magam, aminek az elején tudtam, hogy béna leszek benne, és ezzel együtt bevállaltam, ott megtapasztaltam, hogy miközben gyakorolok, egyre jobb leszek benne. És persze, hogy elsőre lehetetlen, hogy minden tökéletesen klappoljon – elvégre amikor valamit először csinálsz, még sosem csináltad előtte. 🙂
Onnantól kezdve, hogy nem tettem elvárássá, hogy soha többet ne féljek, ne izguljak, és ne aggódjak azon, hogy juj, mi lesz, azt vettem észre, hogy sokkal magabiztosabb vagyok, mert a magabiztosság definícióját ebből a végletes valamiből egy megengedő, fejlődéscentrikus élménnyé tágítottam. (A szemüveg pedig maradt.)
(Kivéve, amikor kontaklencsét veszek fel. 🙂 )
Az évek alatt azt vettem észre, minél többet gyakoroltam, annál kevésbé tudtak fogva tartani a “magabiztos ember” nevű sztereotípia elvárásai – hogy aki magabiztos, az mindig mindent tud, sosem hibázik, sose fél, bármit és mindent bevállal, és mindenkinek jól megmondja a magáét.
És az a helyzet, hogy a nagyobb önbizalomtól nem alakult át a személyiségem egy pöffeszkedő, mindenkin áttaposó, agresszív buldózerré. Ugyanúgy izgulok egy nyilvános szereplés előtt – aztán mégis kiállok az emberek elé, és elmondom, amit szeretnék. És nem lettem “megmondóember” sem – empatikus tudok maradni úgy, hogy közben képviselem a saját érdekeimet, és meg tudom válogatni, hogy milyen konfliktushelyzetek azok, amik tényleg érdemesek arra, hogy kiálljak bennük az igazamért.
Sok év alatt rájöttem, hogy az önbizalom valójában azzal kapcsolatos, hogy te hogyan érzel saját magaddal kapcsolatban. És nem csak a közvetlen érzésekről van szó, hanem hogy hogyan bánsz magaddal, és mit engedsz meg saját magadnak.
Nap mint nap tapasztalom, hogy nem zárja ki egymást, hogy bizonytalan vagy, és mégis csinálod, amit szeretnél. Szabad izgulni és szabad aggódni. Egyetlen esetben nem fog tényleg sikerülni semmi – ha elvárássá teszed, hogy minden tökéletesen menjen.
Nincsen egy megugorni való léc – és aki azt mondja, hogy van, az nem a fejlődésedet akarja, hanem azt, hogy ne vegyél részt a beszélgetésben. Aki elvárásokat támaszt feléd, annak az a célja, hogy amíg el vagy foglalva azzal, hogy próbálod teljesíteni a feltételeket, addig is kivonod magad a forgalomból.
Ezért most téged is arra szeretnélek bátorítani, ne foszd meg magad az élet élvezetétől addig, amíg egy önkényes számot nem mutat a mérleg, vagy amíg meg nem szerzel 15 plusz diplomát vagy képesítést. Ugyanúgy jogod van kimenni az utcára, élvezni a strandot, képviselni magadat és felemelni a hangodat akkor is, ha remeg. Jogod van létezni a világban.
Ha az önbizalom egy izom, akkor ilyen a jó edzés
Ha gyakorlás kérdése az önbizalom, hogyan kezdheted el, hogy hosszú távon biztosítsd a sikert?
A szürke kisegér-érzésre javasolt legtöbb nőimagazinos és férfi-gurus “megoldás”, hogy egy nagy ugrással legyen azonnal önbizalmad: menj ejtőernyőzni, vegyél repülőjegyet csak oda, vagy ugorj az első szembejövő tigris szájába.
De ez olyan, mintha valaki eldöntené, hogy aktívabb életet szeretne élni, és kapásból benevez a hétvégi ultramaratonra. Az ötlet nemes, de nem fogja tudni megcsinálni, csalódni fog, és feladja, mielőtt elkezdhette volna.
Hogy lehet ezt a durrbele-bummbele elvet elkerülni az önbizalomépítésnél? Hát úgy, hogy nem kell, hogy rögtön akkora tétje legyen az önbizalmat igénylő helyzetek gyakorlásának. Meg kell találni az arany középutat aközött, hogy alacsony rizikójú helyzetekben próbálod ki magad, ezek mégis olyan kihívások, amikkel jól tudod gyakorolni, hogy magabiztosabb legyél.
Azért is hasznos kis lépésekkel gyakorolni, mert azzal készíted fel magad az igazi éles helyzetekre.
Előbb-utóbb úgyis lesznek az életedben olyan pillanatok, amikor tényleg bátornak kell lenned. Olyan helyzetek, amik szembesítenek azzal, hogy mi is fontos neked valójában.
Ha egészen addig a pontig szürke kisegér voltál, és kapásból egy nehéz helyzetben kell magabiztosan döntened, akkor mivel nincsen gyakorlatod a dologban, nem voltak sikerélményeid és nem edzetted az önbizalmadat, esélyesebb, hogy a szürke egérség fog nyerni. És ez gond, hogyha egy olyan döntésről van szó, amin sok múlik – mert akkor elveszíted azt a lehetőséget.
És az életben vannak olyan helyzetek is, amiket te kezdeményezel, mégis magabiztosnak kell lenned hozzájuk. Amikor be mered adni a pályázatot álmaid állására. Amikor megrendeled a repülőjegyet az útra, amit régóta tervezel. Amikor beülsz a fodrász székébe, és azt mondod, hogy hozhatja a nullásgépet. Amikor odaállsz valaki elé, és azt mondod, hogy veled akarok lenni. Vagy amikor elbúcsúzol valakitől, akivel már nem jó együtt lenni.
Éppen ezért az önbizalom gyakorlására olyan irányított feladatok az ideálisak, amik nem teljesen tét nélküliek, mégsem ugrasz rögtön a mélyvízbe. Ha pedig játéknak veszed a gyakorlást, az segít abban, hogy ne úgy érezd, hogy minden próbálkozásodon az életed vagy az egész jövőd múlik.
Ezért töltöttem az elmúlt időszakot egy olyan biztonságos virtuális gyakorlópálya és kalandtábor létrehozásával, amiben nem várunk arra, hogy jöjjenek helyzetek, amikor magabiztosan dönthetünk, hanem előidézünk olyan helyzeteket, amiben lehet gyakorolni. A cél pedig, hogy biztonságosan gyakorolhasd, hogy hogyan tudsz magabiztosan dönteni bizonyos helyzetekben, és lépésről lépésre erősítsd az önbizalmadat.
Meg is mutatom, hogyan.
Indul a Helló, itt vagyok
online önbizalomtréning!
A Helló, itt vagyok egy 6 hetes multimédiás online tréning, amiben barátságos, de hatékony önbizalomerősítő kihívásokkal segítelek abban, hogy ne kelljen tovább úgy élned az életedet, mint aki csak dekorációnak van ott, és hogy a “bocs, hogy élek” hozzáállásból lépésről lépésre eljuss addig, hogy “Helló, itt vagyok”.
6 hét alatt az eddiginél sokkal közelebb kerülhetsz egy olyan élethez, amiben:
- kevesebbet szorongsz azon, hogy mások mit fognak szólni
- kevesebbet agyalsz, mielőtt csinálsz vagy mondasz valamit
- kevesebbet mentegetőzöl, és nem kérdőjelezed meg folyton a saját létjogosultságodat
- határozottaban tudod meghozni azokat a döntéseket, amikről tudod, hogy téged szolgálnak.
A Helló, itt vagyokban minden héten újabb és újabb játékos küldetéseket kapsz, amikben más-más helyzeteket gyakorolhatsz és különböző készségeket fejleszthetsz: a bátorságodat, a kommunikációs készségedet, és az önbecsülésedet.
Sőt, minden héten különböző nehézségű kihívások közül választhatsz – alapszinten gyakorolhatsz olyan területeken, amikkel jobban hadilábon állsz, ha pedig úgy érzed, hogy egy feladat már jól megy, a nehezebb feladatokkal még tovább tágíthatod a komfortzónád határait.
Így juthatsz át hétről hétre a kalandod állomásait jelző különböző területeken, többek között a Láthatatlanság erdején, Kisegérfalván, a Címkelabirintuson, Öngáncs várán vagy épp a Jajénnemis-hegységen.
Kis lépések, valódi eredmények
Már az előző felsorolásból is láthatod, hogy ez nem az a hangvételű tanfolyam, ahol egy nagy kopasz üvöltözős coach elvárja tőled, hogy “csak csináld” és egyik napról a másikra hirtelen legyen önbizalmad. A heti fókuszok célja, hogy változatos, játékos helyzetekben kipróbálva magad, apró lépésekkel – és ezért fenntartható módon – építsd az önbizalmadat.
Ezeken a küldetéseken keresztül megtanulhatod, hogyan merj magabiztosan látszani. Megismerheted, hogyan képviseld a saját érdekeidet, anélkül, hogy másokra kellene taposnod. És gyakorolhatod azt az állapotot, amiben magadnak definiálod saját magadat, és nem az elvárások határozzák meg, hogy hová csapódsz az életedben.
Ha elvégzed ezt a tréninget, akkor saját bőrödön tapasztalhatod meg azt, hogy mennyire tanulható ez a képesség. Elmélet helyett gyakorlati tapasztalatod lesz arról, hogy igenis képes vagy változatos helyzetekben jól teljesíteni, és látni fogod azt is, hogy gyakorlással mennyit fog javulni.
És hogy ténylegesen elmerülhess a kaland világában, Tóth Katalin képzőművész kézzel festett grafikái kísérnek el az utadon. Hétről hétre saját nyomtatható térképeddel és kalandlapoddal a hátizsákodban fedezheted fel a Helló, itt vagyok világát – a haladásodat pedig a személyre szabható Helló, itt vagyok manókkal vezetheted.
Önbizalomépítő kalandjáték
A Helló, itt vagyok ugyanis egyszerre tanfolyam, és játék, ahol mint a régi lapozgatós kalandkönyvekben, a főhős Te vagy. 🙂 A tréning során az elvégzett kihívásokért pontokat gyűjthetsz, amiket egyre értékesebb kristályokra válthatsz be.
Így vezetheted a haladásodat az önbizalom különböző területein, és a magad számára is visszajelzés, hogy melyik készségekben vagy eleve erősebb és melyik témákban van szükséged még gyakorlásra. A tréningen belül szerzett pontokat pedig nem véletlenül gyűjtöd, de ez egyelőre maradjon titok… 🙂
Mondd csak, manó, nem találkoztunk mi már korábban?
Ha már végezted ezelőtt tréningemet, lehet, hogy a Helló, itt vagyok emlékeztet egy másik tréningemre, a Hello kalandra. A hasonló névválasztás nem véletlen: mindkét tanfolyam alapja a játékos hozzáállás és a kihívás-alapú gyakorlatok. A téma azonban teljesen más, nincs átfedés a gyakorlatokban, a játékmenet és a grafikák is teljesen újak. Mondhatjuk úgy is, hogy a Hello kaland manói kicsit felnőttek, és most hétmérföldes csizmával róják a vidéket új kihívások után kutatva. 🙂
Bár a Hello kaland és a Helló, itt vagyok jól kiegészítik egymást, ehhez az önbizalomtréninghez semmilyen előfeltétel nem szükséges. Bátran belevághatsz a Helló, itt vagyokba csak az alapján, hogy most megtetszett a témája. 🙂
Mitől online az online tréning?
- A világ bármely pontjáról részt vehetsz benne, mindössze egy internetkapcsolatra lesz szükséged. A tanfolyami felületet bármilyen eszközről eléred, legyen az asztali gép, laptop, okostelefon vagy tablet.
- Barátságos ritmusban érkezik. A tanfolyam alatt minden héten hétfőn küldöm el az új küldetéseket e-mailben, így sosem terhellek egyszerre túl sok feladattal, és bőven lesz időd a saját tempódban végezni a feladatokat.
- Nem tudsz lemaradni. Közbejön valami, és borul az időbeosztásod? Oda se neki! A tanfolyami anyagokhoz időkorlát nélkül hozzáférsz, bármikor és bárhányszor újraolvashatod az összeset. Így, ha bármilyen okból (munka, szabadság, betegség, stb.) nem tudnád “élesben” követni a kihívásokat, akkor sem maradsz le semmiről.
Mint minden tanfolyamomnál, a Helló, itt vagyok tréning fejlesztésénél is az volt a fő szempontom, hogy ne kelljen megállítanod a mindennapi életedet vagy szabadságot kivenned ahhoz, hogy elvégezd.
A Helló, itt vagyok gyakorlatait ezért úgy fejlesztettem ki, hogy azokat zökkenőmentesen rá tudd illeszteni a saját életedre. Ha dolgozol, ha tanulsz, ha háztartást vezetsz (vagy mindhárom egyszerre), be tudod illeszteni a gyakorlatokat a napjaidba, sőt, számos kihívásnak pont az a lényege, hogy a mindennapi életed közben tudd őket végezni.
Bónuszok
És ez még nem minden! Ehhez a tanfolyami induláshoz a következő ajándékok is járnak:
- Hozzáférés a Hello Kalandorok zárt Facebook közösségéhez – mert támogató közösséggel minden jobb! A csoport több, mint 2 éve létezik, és a tagok visszajelzései alapján nem csak trollmentes övezet, de igazi összetartó, inspiráló csapat, akikre támaszkodhatsz, ha segítségre van szükséged.
- Személyes segítség tőlem 30 napig – ha bármelyik kihívásban elakadsz, az első 30 napban egy e-mail távolságra vagyok csak. De utána sem engedem el a kezed, a tanfolyami felület kommentjei között is megtalálsz.
- ÚJ! Helló, itt vagyok tudástár – még több gyakorlati példára van szükséged? Jól jönne a plusz segítség, hogy a saját élethelyzetedhez tudd igazítani a gyakorlatokat? Az elmúlt egy évben érkezett visszajelzésekből 33 konkrét kérdés-válasz párt állítottam össze a bátorság, a kommunikáció és az önbecsülés-gyakorlatok témáiban – speciális helyzetekre alkalmazható extra gyakorlatokkal. (És a tudástár folyamatosan bővül!)
A teljes csomag bónuszai:
- Három plusz hét haladó küldetés: a Helló, itt vagyok alapcsomagját azért hoztam létre, hogy mindenki részt vehessen az kalandban és érezhetően növelni tudja az önbizalmát. Ha viszont megtetszik a kihívásformátum és még tovább feszegetnéd a határaidat, Teljes szinten is csatlakozhatsz, ahol az alapkaland elvégzése után még 9 haladó kihívással biztosítom, hogy hosszú távra is megerősítsd, amit az addigi gyakorlásoddal lealapoztál.
- ÚJ! Exkluzív videós önbizalomtréning: ha most Teljes szinten csatlakozol a tréninghez, a tanfolyam során egy bátorító videotréninghez is hozzáférsz, ahol a megjárt utaddal a hátad mögött még mélyebbre áshatsz velem az önbizalom témájában, és adok új technikákat címkékre, önleállításra, bűntudatra, és a mindennapi bátorság gyakorlásához is.
Mit mondanak azok, akik már elvégezték a tréninget?
A Helló, itt vagyok csapatához eddig már több, mint 547-en csatlakoztak. Itt vannak néhányan közülük, hogy elmondják, az ő életükön hogyan változtattak a tanfolyami technikák és a kihívás-alapú szemlélet:
“Élményt ad minden egyes feladat! Felismertem, hogy bőven van miben fejlődnöm, de ez a tréning tökéletes ehhez! Végre merek ténylegesen látszani, és növeli az önbizalmam, hogy mennyien elismerik a változást körülöttem – aki meg nem, azt a sok jó érzés mellett már észre sem veszem.”
– Dúzs Nóri
“A nyáron elkezdtem a Hello, itt vagyok tréninget, és átformálta a világképem. Rájöttem, hogy az élet nem pont úgy van, ahogy azt nekem gyerekkoromban tanították, rájöttem, hogy nem kell szégyellnem, hogy létezek.
A nagy felismerés akkor jött, amikor szoknyát húztam az egyáltalán nem darázs-derekamra, és senkit nem érdekelt. Sőt, bármeddig feszítettem a húrt (magamnál), mindenkit hidegen hagyott, nem szóltak be, nem nevettek ki, nem pfújogtak a hátam mögött. Azóta bátrabban, magabiztosabban lépek az utcára, és olyan jól érzem magam a bőrömben, mint még soha.
Most ott tartok, hogy rájöttem, mi az igazi szenvedélyem, mi az álmom, és végre azzal foglalkozom, sőt! A szüleim gyerekkoromban gyakran mondták, hogy értéktelen és buta vagyok, és ez bizony nagyon mély nyomot hagyott bennem. Azzal, hogy megszerettem önmagam, rájöttem, hogy én egy értékes és különleges ember vagyok, habár olyan, mint mindenki más, de mégis egyedi. Céljaim és terveim vannak újra, és a „minek is születtem és mikor lesz már vége ennek a rabszolgaságnak” érzésből átjutottam a „de jó, hogy én én vagyok, köszönöm, hogy élek”-be, és mindezt a Hello, itt vagyoknak köszönhetem.”
– Seres Zsani
“Egyre nyitottabb és bátrabb lettem, és a végére rádöbbentem, hogy nem vagyok kevés. Volt több kisebb felismerés, önigazolás és sok-sok jó érzés, de a döbbebet, hogy tudom hozni, amit az általam elismert mások is, az volt az igazán csodás felismerés.”
– Csontos Kata
“Tudatosabban figyelem magam. A belső monológom megengedőbb, elfogadóbb lett: van, hogy eszembe jut valami hiba, amire összerezzenek a felidézésekor, de most már gyorsan leállítom magam, s nem tetézem tovább önostorozással.
Nagyon sokat segít, amikor a tanfolyami közösségben mások történeteit olvasom. Azoktól, akiknek hasonló életterületen vannak „küzdelmei”, megerősítést kapok, hogy nem vagyok egyedül ezzel az akadállyal. Akiknek olyan problémája van, amivel én már megbirkóztam egyszer, azoktól is erőt merítek, hogy felidézem a saját fejlődésemet azon a téren, miközben szurkolok a sorstársaknak, hogy ők is túljussanak rajta. Azoktól pedig tanulok, akik olyan gonddal szemben nyertek csatát, amivel még nem találkoztam, ám ha az én életemben is felbukkan, felkészültebben várom. S a hozzászólások, a biztatások is pozitívak.
Mindezek hatására az önbizalmamat most már egy légtornász védőhálóhoz tudnám hasonlítani, amibe bátran belezuhanhatok — tudom, hogy megtart, mert saját magam fonogattam össze.”
– Reszneki Zsuzsanna
“Több önvizsgálat, nagyobb tudatosság, kis változtatások, jobb beszélgetések, nagyobb az összhang magammal és a környezetemmel is.”
– Vinczi Dóri
“Rájöttem, hogy még mindig „bocs, hogy élek” üzemmódban működöm, és akadályozom magam, mert félek a környezetem ítélkezéseitől, amiért máshogy látom a világot, mint az átlagember. Eddig inkább elbújtam és berendezkedtem egyfajta láthatatlan életmódra. A tréningben most azt tanulom, hogy kiállhatok magamért úgy, hogy közben nem bántom meg mások érzéseit.
Ez a tanfolyam nagyon telibe találja a belső, sokszor önmagam elől is rejtegetett, elnyomott fájdalmaimat, amik most kezdenek feljönni és feloldódni bennem. Ez számomra felszabadító hatású. Nem értem még a folyamat végére, ami nem baj. A lényeg, hogy úton vagyok a jobb önmagam felé és ez a kurzus segíti a változást. Köszönöm!”
– Kiss Ildi
Kezdd el ma a Helló, itt vagyok online tréninget
- A teljes Helló, itt vagyok önbizalomtréning
- Motiváló kihívások 6 hétig
- Korlátlan hozzáférés a tanfolyami felülethez
- Nyomtatható térkép, kalandlap, manók és kiegészítők
- 30 nap személyes segítség tőlem
- Inspiráló Facebook-közösség
- +3 hét bónusz kihívásokkal
- VIP videós önbizalomtréning velem
5 x 4 190 Ft
20 950 Ft
16 990 Ft
- A teljes Helló, itt vagyok önbizalomtréning
- Motiváló kihívások 6 hétig
- Korlátlan hozzáférés a tanfolyami felülethez
- Nyomtatható térkép, kalandlap, manók és kiegészítők
- 30 nap személyes segítség tőlem
- Inspiráló Facebook-közösség
+3 hét bónusz kihívásokkalVIP videós önbizalomtréning velem
15 960 Ft
12 990 Ft
Az ár forintban értendő, és alanyi ÁFA-mentes (magyarul: annyit fizetsz, amennyi oda van írva 🙂 ).
Fizetés után azonnal hozzáférsz a bevezető „Hátizsák” részhez, a tréning pedig hétfőn indul.
Ha bármilyen kérdésed van a tanfolyammal kapcsolatban, írj nekünk, segítünk: tanfolyam@urban-eve.hu
Kezdd el a tréninget, és ha nem tetszik, 14 napon belül visszaadom a pénzedet
Ha nem vagy benne biztos, hogy a Helló, itt vagyok valóban segíthet-e az önbizalmad építésében, akkor a vásárlásodtól számított 14 napig kockázat nélkül kipróbálhatod.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy két teljes hétig a saját életeden, élesben tesztelheted a kihívásokat élesben. Megismerkedhetsz a csapattal, belemárthatod a kislábujjadat a tréningbe, mielőtt beleugranál a mélyvízbe. Ha két hét után őszintén azt mondod, hogy abszolút semmi hatása nem volt a Helló, itt vagyok gyakorlatainak az életedre, és egyszerűen nem kompatibilis veled ez a tréning, akkor a 14. nap lejárta előtt írd meg a tanfolyam@urban-eve.hu címre, hogy hol akadtál el.
Ha a 14. nap végéig közösen sem találunk megoldást a problémádra, akkor kérdés nélkül visszautalom neked a teljes tanfolyami vételárat.
Hétfőn indul a következő csapat: velük tartasz?
Lehet, hogy most arra gondolsz, “Hát, ez inspiráló volt, majd valamikor csinálok hasonlót én is.”
Vagy arra, hogy “Nincs szükségem segítségre, megoldom magamnak, valahogy majd csak lesz.”
És igen, lehet, hogy idővel szép lassan meg is tudnád tenni az első lépéseket.
De mondd meg őszintén: hányszor próbáltál meg változni? Hányszor ígérted már meg magadnak, hogy most aztán összeszeded magad felkötöd a gatyát, és megteszel mindent, hogy magabiztosabb ember legyél?
Az, hogy idáig elolvastad ezt az oldalt, azt mutatja, hogy tudod: nem jó, ahogy eddig volt, és eljött az idő a változásra. Pontosan tudod, hogy te döntesz: visszahúzódsz-e a sarokba és felteszed a szürke egér-füleidet, vagy megtanulsz kiállni magadért, magadat képviselni, és aktív résztvevője lenni az életednek?
Arra bátorítalak, hogy hallgass az ösztönödre, és vágj bele.
Itt vagyok és segítek, és vár a közösség is, akikkel együtt mehetsz végig az úton. Köszönd meg a kifogásaidnak, hogy előjöttek, aztán tedd félre őket, és csatlakozz. Ne feledd, a garancia él — nem kockáztatsz semmit.
Találkozzunk odabent!
Via