Mi van ezzel a sok kertes-növényes metaforával?

Először is, ha egy közismert témáról egy másik keretrendszerben beszélgetünk, az sokat segít abban, hogy másként gondolkodjunk róla. Új szemszögből nézhetünk rá, és segít új gondolatokat ébreszteni a kicsit szokatlan megközelítés.

Másodszor is, szeretem, ha nem izzadtságszagú, modoros tréningeket írok. 🙂 A legtöbb időbeosztással, hatékonysággal kapcsolatos cikk a céges világ szakszavait használja, amitől egyrészt ijesztő, másrészt szerintem kevésbé emészthető lesz. A legtöbb “időmenedzsment” tréning úgy kezeli az embereket, mintha gyárak lennének, és az élet legfőbb célja az lenne, hogy növeljük a termelést. Én hiszek abban, hogy emberi lényként általában más céljaink is vannak, mint hogy jó legyen a negyedéves értékelés. 🙂 Ehhez viszont arra van szükség, hogy ha erről a témáról beszélünk, az ne ijesztő, elidegenítő legyen, hanem kedves, barátságos, ismerős.

Harmadszor pedig egy ilyen tematika jó apropót ad a vidám, színes arculathoz, amit szerintem Tóth Kata képzőművész festményei igazolnak is. Remélem, egyetértesz! 🙂