Az indulás óta már 1014 ember végezte el az Ennél zöldebb nem lesz! tanfolyamomat, amiben 14 héten keresztül segítek megtalálni a saját utadat és felépíteni a személyre szabott használati útmutatódat saját magadhoz.
A közösség kapcsán az egyik kedvenc tapasztalatom, hogy mennyi különböző életterületről, hány különböző élethelyzetre alkalmazták már a tanfolyam módszereit. Könnyebb és nehezebb időszakokban egyaránt, sikerek eléréséhez éppúgy, mint nehéz időszakok átvészeléséhez.
Itt van néhány a jellemző élethelyzetek közül, és néhányan a tanfolyami közösségből, akik az Ennél zöldebb nem lesz! módszereivel léptek a saját útjukra, tisztázták le az életüket, vagy találták meg a helyüket. De át is adom nekik a szót, hogy elmondják, hogyan és miben változtattak a tanfolyam technikáival:
„Már nem örökre keresek, hanem azt, hogy most mit akarok”
Évekig kerestem azt, ami az én hivatásom, amire születtem. Az Ügy, amiben kiteljesedhet minden tehetségem, és ami az egész emberiségnek is hiperhasznos.
Kezdek rájönni, hogy ilyen nincs, arra születtem, hogy boldog legyek, és hogy ez mitől van, az teljesen változó velem együtt. Felszabadító érzés, hogy már nem örökre keresek, hanem azt, hogy most mit akarok.
Ma napról napra úgy döntök, hogy az életem önmagában ér, nem csak akkor, ha az kiteljesít minden bennem lévő talentumot, vagy ha hasznos és fontos az emberiségnek. Ér két év után azt mondani, hogy igen, eddig itt volt dolgom, jó volt, de most másfelé megyek. Ér kipróbálni bármit, és a végén azt mondani, hogy igen, ez is jó volt, 3 dologban passzol, de 2 magas prioritású dologban nem. És akkor otthagyom, és keresek mást.
Az A-vonat, B-vonat rendszerből megértettem, hogy nem csak a kész, csillivilli utak érnek. Nem kell egy nagy végleges és tökéletest keresnem. Nincs Szent Grál, hogy ‘heuréka, most aztán megtaláltam’. Lehet kezdeni kicsiben, lehet tesztelni, sőt, annyi vágányon építek, ahányon akarok.
A tanfolyam óta abszolút a B-vonatomon ülök: elhagytam a segítő pályát, és ösztöndíjas doktorandusz lettem, és tényleg nem késő, 37 évesen majdnem a legfiatalabb vagyok a csoportban. Fontos felismerés volt, hogy a karrier kivételével az összes életterületem teljesen rendben van. Ezt tudatosítva egyrészt jobban megbecsülöm, jobban tudok örülni neki. Másrészt abszolút belefér, hogy cserébe a munka területét nehezebb így megformálni, hiszen lehetnének jobb lehetőségeim mondjuk egy nagyvárosban, de én itt akarok élni, ezek között az emberek között, ennyi időt szánva a szeretteimre, és ez nekem fontosabb. Ezért nem nagy ár 5-10 évente másik vonatra ülni.
– Kuti Verus
„Már nem kudarcként élem meg az újratervezést”
Úgy indultam neki a tanfolyamnak, hogy tudtam, hogy szeretnék újra az eredeti szakmámmal foglalkozni, de kerestem a saját hangomat és azt az alterületet, amivel szívesen foglalkoznék. Nos, ez nem csak hogy sikerült az első modulok segítségével, de elindítottam a vállalkozásomat, és már 2 újratervezésen is túlvagyok anélkül, hogy ezt kész kudarcként éltem volna meg.
Megnyugtató és inspiráló volt hallgatni, amiket a vállalkozói létről mondtatok – induló vállalkozóként egy jókora szorongásburkot lehántottak az előttem álló feladatokról ezek a felismerések, például hogy nem kell tökéletesen megtervezettnek lennie egy induló vállalkozásnak, hogy szabad hibázni, és szabad újratervezni. Sőt, sokszor szükséges is.
Főként olyanoknak ajánlom a tanfolyamot, akik kicsit nehezen tesznek különbséget a “kell” és a “szeretném” között, és még távol érzik magukat a belső igényeik megélésétől, követésétől, és kifejezésétől. Szerintem ez az egyik nagy erőssége a tanfolyamnak, hogy segít lazítani az önmagunkkal kapcsolatos elvárásokon, és ez egy kikerülhetetlen előszobája az önérvényesítésnek.
– May Niki
„Egyedül én vagyok, aki tenni tud azért, hogy változzon az életem”
A boldogság-definícióm egész jól megvolt: sikeres állás, munka-magánélet egyensúly, egészség és harmónia. Csak utána jellemzően én magam voltam az, aki elszabotáltam a boldogságomat.
A ‘hatókör’ nagyon jó technika, ma mindent ezzel a szemmel közelítek meg, és azt vettem észre, hogy reziliensebb és higgadtabb lettem, sokkal kevésbé idegesítem fel magam dolgokon, amiktől régen a falra másztam volna.
Most már minden nap itt van velem a horizontomon, hogy egyedül én vagyok, aki tenni tud azért, hogy változzon az életem.
– Huzsvai Dóra
„Mire megjött a lehetőség, készen álltam, hogy igent mondjak”
A húszas éveim elején hetekig rágódtam a kudarcaimon – még azt is kudarcnak éltem meg, ami igazából nem is volt az. Hatalmas megerősítés volt számomra, hogy a kudarcot is meg kell élni, utána indulhatunk tovább, a korábbi tapasztalatokkal felvértezve.
Most, hogy már tudom, hogy megengedhetem magamnak, hogy kudarcot valljak, átéljem, aztán leporolva menjek tovább, most már úgy tudok tekinteni rájuk, hogy “na, ebből most mit tudok tanulni?” És ez hatalmas különbség.
Az Ennél zöldebb segített az álmaimat összeegyeztetni az elérhető valósággal. Volt egy nagy álmom, táncművész szerettem volna lenni – ezt finomítottam arra, hogy tánctanár legyek. Amíg multinál dolgoztam, hogy eltartsam magam (ez volt az A-vonatom), elkezdtem dolgozni a B-vonatomon: jártam suliba, építettem a kapcsolataimat, és elkezdtem tanítani egy-két csoportot. Mire megjött a lehetőség, hogy új életet kezdhetek egy másik városban főállású balett-tanárként, már teljesen készen álltam arra, hogy igent mondjak és átszálljak az évek alatt felépített B-vonatra.
Így tapasztaltam meg, hogy a nagy cél elérése után is van élet, sőt. Ez sem jelentette azt, hogy ezután hátradőlhetek, az azóta eltelt öt évben folyamatosan várnak az új kihívások és új célok, míg csak nem elértem egy új ciklus kezdetét, és újra gondolkodom a váltáson. Ez az utolsó tanulságom: a besavanyodás ellen a legjobb gyógyír, hogy mindig legyenek álmok és célok.
– Kovács Kati
„Már nem a problémákon pörög az agyam, hanem a megoldásokon”
Évekig úgy éreztem, hogy a saját farkamat kergetve körbe-körbe szaladgálok és nem haladok. A halogatásra mindig azt hittem, hogy csak nincsen kitartásom és lusta vagyok. A céljaimmal kapcsolatban azt hittem, hogy megvan, hogy miknek kéne lennem és csak én vagyok fura, hogy nem azt akarom.
Valahogy szépen lassan tudatosult bennem cseppenként, hogy hogyan tudom abbahagyni a körberohanást. Mindig egy kicsivel jobb lett, egy kicsivel előrébb jutottam magammal kapcsolatban és így a céljaimmal is. Az Ennél zöldebb-ből tanultam, hogy hamar felismerem, ha elkezdek körbe-körbe rohangálni, és meg tudom szakítani, hogy ne a problémán pörögjön az agyam, hanem a megoldáson.
Mióta ezt az Ennél zöldebb-bel letisztáztam, már csak azt keresem, ami tényleg az én célom. A legnagyobb betalálás mégis az volt, hogy ez az egész szépen összeállt egy rendszerré. Megvilágosodtam, hogy nem ‘halogatós vagyok’ és nem ‘nincs célom’ és ‘mellesleg még nemnormális is’, hanem mindez egy tőről fakad és egy kezeléssel megoldhatom.
Az elmúlt években rengeteg új helyzetet kellett megoldanom, és többször fordult a feje tetejére az életünk. De azt is neked köszönhetem, hogy mindig van B-terv. Így tudom, hogy ráérek egy jobb megoldáson dolgozni, és van mihez kapni, ha borul az életem. Megtanultam, hogy nem kell mindent odadobni, lehet fokozatosan is változtatni dolgokon.
– Szekeres Andi
„Megfogalmaztam, mi az életem értelme, és könnyebb lett a céljaimra fókuszálni”
A tanfolyam során átalakultak az olyan fogalmakról alkotott képeim, mint a boldogság, a siker, vagy a kudarc. A saját vészfékeim tudatosítása nagy lépés volt a saját utam elérése felé. Az egyik nagy segítség az volt, hogy ne várjunk a tökéletes pillanatra, hanem a 10 percek is számítanak a célunkhoz vezető úton.
Valamelyik nap a tanfolyam alatt reggelikészítés közben egyszer csak rádöbbentem a saját létem végességére, arra, hogy csak a változás van, és hogy ez mit is jelent nekem. Rá egy hétre megfogalmaztam, hogy mi az életem értelme, és azóta sokkal könnyebb tartanom a fontossági sorrendet és a céljaimra fókuszálni.
Sokat segített nekem a tanfolyam, főleg, hogy hallgatni is lehetett, szerintem másoknak is segítene felismerni, hogy sokszor saját felfogásuk jelenti a legnagyobb akadályt és ha semmilyen más körülmény nem változik egyelőre, csak a hozzáállásuk, már akkor is fognak tudni elérni eredményeket, mert meglátják azokat a nyitott ajtókat, amik mellett elmenek anélkül, hogy észrevették volna őket.
– Dudás Éva
„Értékként tekintek olyan tulajdonságaimra, amik felett korábban elsiklottam”
Nagyot lendített, amikor a gyerekkori kedvenceket és csúcsélményeket gyűjtöttem és ott sok dolog átbillent a fejemben, hogy ‘Jé, ez is egy tudás, csak eddig természetesnek vettem’. Ezzel a felismeréssel indult nekem a tanfolyam és onnantól már minden megerősítésként hatott, hogy akarhatom, amit akarok. Azóta értékként tudok tekinteni olyan tulajdonságaimra, amik felett korábban elsiklottam.
– Nagy Orsi
„Tudatosan megengedőbb vagyok magammal, felkészülten várom az akadályokat”
Talán a legfontosabb az utolsó modul volt nekem: megismertem a saját kudarcreakciómat, felismertem a mélypontjaimat, és hogy hogyan lehetek tudatosan megengedőbb magammal. Rájöttem, hogy jutalmazás helyett büntettem magam. Évtizedeken át a „majd pihenek, ha mbefejeztem” mondat szerint éltem. Ezen sikeresen változtattam: most már jobban odafigyelek a pihenésre, merek feladatot delegálni.
Nagy felismerés volt az is, hogy az igényeim és az értékeim feltérképezése nyomán megértettem, miért maradtam az A-vonatomon eddig, illetve hogy miért van folyamatosan mehetnékem onnan, ahol vagyok.
Mindezek hatására újra megvizsgáltam, hogy mi az, ami érdekel és boldoggá tesz, és ezzel végre kezdek rátalálni az irányra. Ezt sokáig halogattam vagy félretettem, mert úgy éreztem, felesleges, “már késő”, úgysem sikerül stb.
Az életem most már egy rendszerezhetőbb, átláthatóbb valaminek tűnik. Általánosan elégedettebbnek, nyugodtabbnak érzem magam, rendszerint ráismerek a vészfékekre, meg úgy általában jobban megismertem magam. Úgyhogy bár élek-halok a tervezésért, felkészültebben várom az akadályokat.
– Vecsernyés Anita
„Türelmesebb vagyok magammal”
Teljesen másként vagyok jelen ebben a vírusos helyzetben, mint korábbi krízisekben. Sokkal türelmesebb vagyok a munkámmal kapcsolatban, mint a kollégáim, akik közül sokan nagyon rágörcsöltek a távmunkára. Nem várom el magamtól, hogy mindig ugyanolyan szinten teljesítsek, így kevesebbet bántom magam emiatt. Ha elfáradok, könnyebben teszem le a nem épp legfontosabb dolgokat, hogy pihenjek, és frissebben folytathassam a feladataimat.
A belső iránytű hozott „Azta, ilyen életérzés is van??”-élményt: nagyon jó volt összeírni az értékeket és fontos dolgokat, így valóban kézzelfoghatóvá váltak számomra olyasmik, amik korábban csak feszítettek belülről: motiváltak vagy nyomasztottak, de nem tudtak a felszínre törni. Ez a megfogalmazás, letisztázás nagy energiát adott!
A legnagyobb felismerésem pedig, hogy tényleg sok skill megvan egy átlagos emberben is ahhoz, hogy vállalkozzon. Én úgy gondoltam korábban a vállalkozásra, hogy azt csak a nagyon ügyesek csinálják, mások tutira belebuknak – már másként tekintek a profin gazdálkodó nagy- és dédszülőkre.
– Káplár Gréti
„69 évesen is új szempontokat kapok az önfejlesztéshez”
69 éves, újdonsült nagymama vagyok. Nagyon jól érzem magam a nyugdíjas bőrömben, még mindig imádok új dolgokat, nyelveket, praktikákat tanulni. Viában mindig hatalmas bizalmam van, hogy új szempontokat kapok az önfejlesztéshez.
– Hampel Márta
„Az igényességnek és a precíz kivitelezésnek ilyen fokával ritkán találkozom”
Ha bármilyen tanfolyamot indítasz, alapból az a reakcióm, hogy el akarom végezni, még akkor is, ha úgy érzem, hogy nem teljesen nekem szól. 🙂
Pszichológusként és kutatóként úgy gondolom, hogy az önismeretünk mélyítése az egyetlen út a tudatosabb és kiegyensúlyozottabb élet felé, illetve csak magunk megismerésén keresztül tudjuk a világot, a többi embert (és más élőlényt) is egyre jobban megérteni, ezért mindig keresem az önismereti lehetőségeket. Persze azért is teszem ezt, mert nagyon élvezem az önismereti munkát. 🙂
Na de miért is a te tanfolyamodat választottam? Mert az igényességnek és a precíz kivitelezésnek ilyen fokával még külföldi online tanfolyamoknál is ritkán találkozom, nemhogy hazaiaknál. Lenyűgöz az, hogy még saját vizuális világot is teremtesz a gondolataid köré, hogy a logikád kristálytiszta, a kedvességed szívet melengető, a szöveged pedig halálian vicces. Az igényesség, okosság, kedvesség, humor olyan kombó, aminek nem tudok ellenállni. Szóval a pillanat, amikor döntöttem, az az volt, amikor a tanfolyami oldalra kattintva ez a kombináció megint megérintett.
Arra is pontosan emlékszem, hogy mi volt az oka annak, amikor legelőször vásároltam tőled tanfolyamot: az, hogy már a tanfolyam bemutatásában annyi infó és tudás volt, ami önmagában felért egy mini-tanfolyammal, és emlékszem, azt gondoltam magamban, hogy aki ennyi puskaport elropogtat már itt, annak valószínűleg hatalmas lőszer-, alias tudástára van. És e feltételezésemben nem csalódtam.
– Kulcsár Gabi
„Le tudtam tenni a maximalizmust”
Hatalmas fejlődés számomra, hogy le tudtam tenni a maximalizmust. Először a vészfékeknél tudatosult, utána már módszeresen kerestem is a lehetőséget, hogy oldjam a maximalizmust. Az elvárás kipucoló is rengeteget segített helyre tenni a saját igényeimet, leválasztani a külső zajt, ami többek között a maximalizmus is.
A nyolcadik modulban hangzott el az, hogy ha 3 százalékot tudok csak haladni, az pont 3 százalékkal több, mint a semmi. Elég sokszor mantrázom ezt, amikor bekapcsol a „most nem megy 100 százalékon-nem is állok neki” maximalizmus. Így mindig haladok, olyankor is, amikor lassan – és az is jó.
Gyakorlom a tudatos jelenlétet, azaz rászoktam, hogy rendszeresen megkérdezzem magamtól, hogy hogy vagyok. Megtanultam leválasztani a külső elvárásokat a saját belső iránytűmtől, és hogy igényekben és szükségletekben gondolkodjak az elvárások helyett.
– Kósz Veronika
„Határozottabban képviselem az igényeimet”
A 6. modul életmentő volt a karantén alatt – főleg a csúcsidő fogalma, mert erre eddig nem volt módom figyelni, most viszont tudom úgy alakítani a napot, hogy a nehezebb munkák erre essenek, ráadásul lelkiismeretfurdalás nélkül.
Jóval határozottabban tudom képviselni a saját igényeimet, és meg is tudom indokolni, hogy az én jól-létem nem lustaság vagy önzés, hanem minden más alapfeltétele.
– L. Zsuzsa
„Nem vagyok egyedül, és ez segít önmagam megszeretésében”
Számomra az Ennél zöldebb folyamata során vált világossá, hogy nem én vagyok selejtes, hanem mindenki gyárt kifogásokat, találja magát a padlón, találkozik nehézségekkel és a különbség abban van, hogy ezekre hogyan reagálunk. És hogy milyen érzés annak tudatában járni az utam, hogy nem vagyok egyedül? Nagyon sokat segít az önelfogadásban és ezáltal önmagam megszeretésében.
A másokhoz való hozzáállásom is sokat változott. Régen hajlamos voltam csak a felszínt nézni, ez alapján megítélni embereket és mindent fekete-fehéren látni. Most már tudom, hogy ha valaki a felszínen azt mutatja, hogy minden tökéletes az életében, nem jelenti azt, hogy így is van, sőt! Így megbocsátóbb, elfogadóbb vagyok a környezetemmel szemben, könnyebben felmentem őket azokért a dolgokért, amiket régen esetleg személyes sértésnek vettem tőlük, pedig valószínűleg az adott „támadásnak” kevés köze volt a személyemhez.
Az út, amit választottam, nagy vonalakban nem változott, de megerősít az útelágazásoknál való döntésekben, amik nagyon apró lépések és igazán csak akkor látszik eredmény, ha bizonyos időszakonként megnézem, honnan hova jutottam el. Ehhez emlékeztetnem kell magamat, hogy ne vesszek el a hétköznapokban, különben észre sem veszem, mi mindent érek el hosszú távon.
Emlékszem, hogy az eredeti könyv elolvasásakor írtam 2 éves és 5 éves tervet is, majd persze el is felejtettem, de később kezembe került és leesett az állam. Amikor írtam, valóságtól elrugaszkodott álomnak tűnt, ehhez képest sokkal nagyobb százalékban valósult meg, mint azt elképzeltem — ami pedig nem valósult meg, nagyrészt el is vesztette útközben a jelentőségét.
– Szauder Dorottya
„Úgy gondolok magamra, mint egy jóbarátra, akivel bármit megoldunk”
Ez a tanfolyam annyira kedves hangvételű, mégis mélyre megy. Számomra is meglepő volt a változásom. Hogy nem csak felismertem a vészfékeimet, de már tudok is bánni velük. Spontánabb lettem, magabiztosabban mondok nemet, nem szorongok. Helyén tudom kezelni a dolgokat és megszerettem magam.
Rengeteg felismerés jött a tanfolyam során, leginkább a vészfékek, a külső kritikák kezelése és a kommunikáció területén. A sikerélmény magának a szemléletnek az elsajátítása volt, hogy magammal jól bánni nem önzőség, és tulajdonképpen itt kezdődik minden. A szemlélet hatására már azt mondhatom, „gyógyuló” maximalista vagyok.
Összességében egy olyan vázat adott a tanfolyam, amihez az egész önismereti folyamatom alatt vissza tudtam nyúlni. Szokássá is tettem, hogy fél-egy évente újrahallgatom, és mindig ad valamit, ha mást nem, akkor megerősítést.
Most már szembe tudok nézni elég komoly félelmeimmel és megnyugtat, hogy a tanfolyam eszközöket adott a kezembe, amiket nehéz helyzetekben össze tudok rakni megoldóképletté. Kialakult bennem a tudatos optimizmus, már úgy gondolok magamra, mint egy jóbarátra, akivel bármit megoldunk.
– Fekete Laura
„A párkapcsolati hanganyagok olyanok, mintha a barátaitoknak mesélnétek”
Rájöttem, hogy a pocsolyámon túl mennyi izgalmas dolog vár, hogy milyen jó lehetne az életem, ha végre merném a saját utamat járni. És hogy ehelyett most az időmet, energiámat és tudásomat egy másik út építésére pazarlom. Ami a tanfolyam első heteiben még egy ilyen megfoghatatlan ködfelhő volt emlékekből, álmokból, érzésekből, az az idő múlásával és a 5. modultól kezdődő gyakorlatiasabb leckékkel fokozatosan kristályosodott.
Az audio formátumra először azt gondoltam, hogy hát, tök jó, hogy van, de én olvasva tudok egy szöveget legjobban feldolgozni, úgyhogy nem fogom használni. Aztán rájöttem, milyen jó hallgatni. Egy csomó leckét sokszor hallgattam meg és az a pozitív, megengedő hangvétel, ami az egész tanfolyamot jellemzi, idővel beépült abba a hangba, amivel magammal beszélek.
Ritkán hallani párokat ennyi tisztelettel és ilyen éretten kommunikálni egymással. Nagyon szerethető és egyedi ez a stílus – nincs benne fennhéjázás vagy kioktatás. Az Extra szint hanganyagai olyanok, mintha a barátaitokkal lennétek, és nekik mesélnétek, nincs papír-szaga az elhangzottaknak, nincs benne színpadiasság, megrendezettség – miközben előkészület, munka egyértelműen igen.
Ezekből a tartalmakból kiderült számomra, hogy Ti a párkapcsolatotok építésén is ugyanolyan tudatosan dolgoztok, mint a többi célotokon, és a bemutatott egyszerű eszközök ereje abban rejlik, hogy tudatosan és rendszeresen használjátok őket. Sokan valami félreértelmezett romantizálás miatt azt gondolják, hogy a párkapcsolatot „csak érezni kell”, és nincs helye tudatosságnak, szervezettségnek. Valóban vannak dolgok, amikhez hangulat kell, de nagy eredményeket ne várjon az, aki mindent a véletlenre meg az aktuális hangulatára bíz!
A Ti közös sikereitek sora – a vállalkozásotok növekedése, a sikeres külföldre költözésetek, és leginkább az, hogy ennyi év után is boldogok vagytok együtt – a legjobb bizonyíték arra, hogy igenis hasznos ez a rendszer. Arra inspiráltatok, hogy elkezdjem tudatosan fejleszteni a kommunikációs képességeimet, ez az egyik új cél, amit kitűztem magamnak. Azt gondolom, hogy ez az összes többi célom elérését támogatni fogja, és jobban is fogom érezni magamat tőle!
Bárcsak mindezt, amit a tanfolyamon tanultam, már tizenéves koromban tudtam volna. Nemcsak az ismerőseimnek ajánlanám, szerintem be kellene építeni az iskolai tananyagba.
– Szakolczai Alida
„Bármikor, amikor fáradok, csak felcsapom a tréninget és átbillent egy korábban már bevált technika”
„Olyan évekhez érkeztem el az életemben, amikor annyi energiám sem volt, hogy egy 5×10 cm-es zsebnaptárba felírjak dolgokat. Olyan mértékű fáradságot éreztem nap, mint nap (a hétvége sem volt kivétel), hogy tudtam, előbb-utóbb valamit tennem kell, mert nem sokáig fogom bírni, ha minden változatlanul folytatódik. Valami olyan dolgot kerestem, amivel a mínuszból is el lehet indulni, hogy újra az utamon legyek.
Apránként először az „egy pöttyös legókból” kezdtem építkezni az Ennél zöldebb elején, aztán mire a közepére értem, a sok pici darabból kezdett összeállni egy masszívabb kis építmény.
Ezek a középső részek most olyanok számomra, mint valami „örökzöld” csekklisták. Bármikor, mikor kezdek fáradni, kiakadni, elakadni, lemerülni, kimerülni, akkor csak felcsapom újra az adott helyen és néhány mondat után már eszembe jut egy korábban már bevált, elfelejtett technika vagy gondolatmenet, amivel átbillenhetek.
Az életre, életterületekre, mindennapi dolgokra egy nagy mátrixként tekintek, ahol a dolgok jobban összefüggenek, mint amennyire hajlandóak vagyunk magunknak beismerni. Hajlamos voltam egy „életterületre” koncentrálni, amit épp legfontosabbnak gondoltam, a többiről meg egyszerűen nem vettem tudomást. Azt gondoltam, ha azt az adott területet rendbe raktam, majd utána foglalkozom mással is. Pedig a tök különböző dolgoknak, területeknek sokkal nagyobb hatásuk van egymásra is.
Az apróságnak tűnő dolgok pedig egyre jobban körvonalazták, hogyan tovább. A folyamat hatására elkezdtem a kis lépéseket is értékelni. Erőt adott a folytatáshoz. Azóta is gyakran előveszem a kedvenc részeimet, hogy emlékeztessem magam a múltra és a jövőre.”
– Fehér Bori
„Enélkül még mindig családi robotgép lennék az önsajnálat tengerének kellős közepén„
Én teljesen megettem a sztorit, hogy szégyelljem magam, amiért másra is gondolok a kicsiken kívül. Az Ennél zöldebb „konyhakész” megoldást nyújtott a „neked gyereked van, most a család az első” verzióra. Egészen fellelkesített, hogy pedig hát most kellene elkezdeni a saját utamat, hogy legyen belőle valami, mire a gyerekek nagyobbak lesznek.
Hogy milyen érzés annak tudatában járni az utamat, hogy nem kell szégyellnem, amikor magamra is gondolok? Felszabadító. Persze még most is vannak emberek (főleg anyukák), akik támadnak emiatt, mert hát ugye, mint tudjuk, „milyen anya az ilyen”, meg „minek az ilyennek gyerek”, de most már rájuk is teljesen más szemmel nézek, így lepereg rólam, amiket a fejemhez vágnak. Tudom, hogy irigyek azért, mert azt mondtam, elég! Hogy mertem kilépni a „pocsolyából”, hogy nem elégedtem meg azzal, hogy „langyos és kellemes”. Korábban felbosszantottak, idegesítettek, lelkiismeret furdalást keltettek, most már inkább sajnálom őket, amiért a gyerekeik háta mögé bújva, mondvacsinált indokokkal üldögélnek a komfortzónájukban, bármennyire is fáj nekik a dolog.
Könnyű volt a változás? Nem. De nagyon jól jött az Ennél zöldebb nem lesz, fényt gyújtott az agyamba, és amikor úgy éreztem, nehéz, vagy mások lehúznak, a szövegből idéztem magamnak, vagy elővettem, és beleolvasgattam. Segített.
Régi régi nagy álmom volt, hogy egyszer író leszek. Persze mindenki azzal jött, hogy „ugyan már, keress valami NORMÁLIS munkát”. Ahogy haladtam előre az Ennél zöldebb nem lesz-ben, sorról sorra körvonalazódott bennem a dolog, hogy „a fenébe, de miért ne?” Aztán nekiültem, és írtam az egyik pályázatra. Elsőre kikerültem. Ez volt a megerősítés, hogy jó úton járok. Azóta már megrendelésre is írok, ha minden jól megy, hamarosan meg is jelenek nyomtatott formában. Nem mondom, hogy a „B” vonat teljesen készen áll rá, hogy átugorjak, de közel van ehhez az állapothoz. Mindig, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom, hogy feladom, hogy nem megy, elegem van, rengeteget segített az Ennél zöldebb nem lesz. Nélküle még mindig családi robotgép lennék az önsajnálat tengerének kellős közepén.
– Oroszlány Zsani
„A gyerekkor-gyakorlat vezetett el az álommunkámhoz„
Nagy dilemmában voltam, hogy váltsak-e munkahelyet – kényelmes pocsolya volt, de éreztem, hogy kevés – a gyerekkori vágyak-gyakorlatból ki is jött, hogy a listám egyik elemének sem felel meg.
Aztán a gyerekkori szerepjátékkal kapcsolatos gyakorlattal találtam meg azt a két gyerekkori mozzanatot, ami a mostani munkámhoz is elvezetett, és amit a legjobban élvezek benne. Imádtam anyukán munkahelyén iratot gyártani és pecsételni. Ma jogtanácsosként találtam meg a helyem, ahol nem mellesleg szép hosszú iratokat készítek, és a legnagyobb örömmel nyomom a végeredményre a 4 féle pecsétet. Minden pecsétnyomásnál eszembe jut a gyerekkori énem, és mondom is magamnak, hogy „igen, ezt akartad”!
– Tóth-Maros Ildi
„Lehet az a projektem, hogy tudjam meg, ki vagyok”
Sikerélmény minden egyes pillanat, mikor rájöttem, hogy én mit szeretnék: elkezdtem lezárni pár futó projektet, hogy a szerelemprojektemre jusson tér. Ebben segített az a szemlélet, hogy tehetem magam előbbre az életemben és lehet az a projektem, hogy tudjam meg, mit akarok, ki vagyok, merre tovább és mit szeretek.
A hatóköröm letisztázása, meg érdekes módon a külső visszajelzések kezeléséről szóló gyakorlatok kulcsot adtak ahhoz, hogy elengedjem a múlton rágódást, és elkezdjem felszabadultan megélni az örömeimet. Letisztult, hogy azért nem voltam a helyemen, mert hagytam magam elsodorni olyan irányokba, amik nem az enyémek.
Szerintem szuper sorvezető ez a tanfolyam önmagunk keresésére, kortól függetlenül. Elveszetteknek, bizonytalanoknak, befolyásolhatóknak, örök kételkedőknek kötelező.
– S. Kingu