Kwaysser Bianca: „A tanfolyam óta nincs a hűtőn, az asztalon, a zsebemben cetli, meg elhagyott vagy otthon hagyott cetli. Akármire írtam, akárhogy néz ki, befűzöm a kalendáriumomba legalább addig, amíg át nem vezetem a megfelelő helyére. Végre van emlékem a napokról – a programokat előre és utólag is beírom, és különböző színű pöttyökkel jelölöm. Ha valamit vissza szeretnék keresni, hogy mikor történt, már a színek alapján is könnyen megtalálom őket. Most már vannak listáim külön-külön kategória-lapokon, amire csak az ötleteket írom, még egy szándékos firka szekcióm is van, amit akkor csapok fel, ha valamit gyorsan kell felírni. Felszabadító volt kidobni a kalendárium eredeti oldalait, és csak azokat megtartani, amiket használok is – és tényleg nem vitt el a „naptárrendőrség” 🙂 Ahogy Via mondta, a teljes átláthatóság nem arra van, hogy lekorlátozzon, hanem hogy pontosan tudd, mit tolsz félre vagy törölsz azért, hogy más váratlan pánik nélkül beleférjen.”

Dani Szilvia: „Én gyakorlatilag összenőttem a filofaxommal. A legelső tanfolyamok egyikét végeztem el, és ez szuper döntés volt. Minden teendőt, tervet azonnal felírok, így nem felejtem el azokat. A tervek nem csak tervek maradnak, hanem megvalósításra is kerülnek, ami nem utolsó dolog. Régen gyakran tervezgettem, de ilyen fázisban meg is akadt a folyamat. Ma azonnal meg tudom mondani a család és a cégünk minden adatát, nem kell órákat keresgélni. Jut időm magamra! Amit előtte sehogy sem sikerült megszervezni…. Képben vagyok a gyerekek minden programjával, határidejükkel és a szülőin elhangzottakkal is. Nagyon sokat segített a tanfolyam, hogy ilyen összeszedettek legyek!„

Biri Angéla: „Az életem egy káosz volt, és bár még most is az, már átlátok felette, én uralom az időmet. A tanfolyam segített abban, hogy hatékonyabbnak érezzem magam, nem kell többé azon gondolkodnom, mit is felejtettem el.
Jó volt várni a hétfőket, és minden alkalommal tanulni valami újat. A tanfolyam ideje alatt teljesen átszabtam a naptáramat az én igényeimre. Ráadásul nem csak egy használható naptárrendszert kaptam (vagyis gyártottam 🙂 ), de rengeteg segítséget kaptam időgazdálkodás terén is.
Külön örültem a scrapbook-os témának, Gigitől olyan technikákat tanultam, amik előtte magamtól nem jutottak volna eszembe. Amellett, hogy hasznosan naptárazok, szeretek foglalkozni a díszítgetéssel, elválasztólap-gyártással.
Így a tanfolyam tényleg azt mutatta meg, hogyan tudom összeegyeztetni a kellemest a hasznossal. A mai napig örülök, hogy elvégeztem, és mára egy teljesen kiforrt saját rendszerem van, ami szuper.”

Sár Zita: „Anya, feleség és alkalmazott vagyok, ugyanannyi teendőm és feladatom van, mint egy elfoglalt menedzsernek, miért kellene nekem fejben tartanom mindent? Saját tapasztalatból látom, hogy mekkora jelentősége van a kalendárium használatának. Nem felejtek el semmit: napi pár perc ráfordítással képben vagyok mindig. A díszítés pedig kikapcsol és örömet okoz – szintén csak pár perc, ami felüdít és a szépérzékemet is táplálja.
Pár hét után vettem észre, hogy már nem terhelem az agyam a megjegyezendő feladatokkal. Már tudja a fejem, hogy amit leírtam, azt nem kell megjegyezni. Minden ott van fehéren-feketén-színesen-tarkán és semmit nem felejtek el.
Nagyon szép a gyűrűs kalendáriumom, örömmel nyitom ki egy nap többször is. Az eltelt napok hónapok lapjai, olyanok, mint egy emlékkönyv lapjai, archiválom és jó visszanézni őket. Folyamatosan alkalmazom Via trükkjeit és a határidőnaplómra csak annyit mondanék: benne van az egész életem.”

Csurgó Viki: “Rádöbbentem, hogy teljesült egy gyerekkori kívánságom. Mindig úgy képzeltem el, hogy asztalnál ülő munkát végzek, szép írószerekkel és személyes tárgyakkal a közelemben. Hát, ez mind benne van a Kisokosomban, ahogy én nevezem a kalendáriumomat. Matricák, dekortapaszok, a dupla toll, fotók az elválasztó lapokon a családomról. És olyan iroda, amit mindig magamnál tarthatok, akkor is, ha nem asztalnál ülök, akkor is, amikor nem dolgozom. Most is csupa dekortapasz és matrica és színes tollas bejegyzés van benne, olyan jó ránézni!”

Papp Timi: „Utazás, munka nyolctól ötig, háztartás, blog összeegyeztetése, cetlihalmok leredukálása… Elfolyt a kezemből az idő, túl sok dolog, túl kevés idő, a folyamatos maximalizmus és lelkiismeretfurdalás, hogy nem én vagyok a csodanő. Nagyon „feltöltöttetek” az offline tanfolyam alatt, ez a boldogság, a napokig tartó izgatottság és öröm volt a legfőbb hajtóerő most is.

Megtanultam szánni magamra időt – úgy, hogy igenis felírom, és tényleg magamra szánom. Számolni az időmmel, és örülni a kis sikereknek, a kis haladásnak is. Hogy a dolgok megvárnak, és nem kell mindig mindennek tipp-toppnak lennie. Díszíteni a saját életemet, hogy valami lehet szép attól, hogy praktikus. Hogy én is érek annyit, mint mások, sőt! Magamnak én kell hogy érjem a legtöbbet (holtverseny lehetséges!), és ha magamnak adok, azzal másoknak is adok. Nem zsigerelem ki magam.

Látva az online tanfolyamot, már a 0. modul is sokat adott Viából, a személyiségéből, ami lenyugtat és felemel egyszerre. Gigi megszerettetett a scrapbookozásnak egy nagyon alap és leredukált változatával — nem szeretem a túl díszes dolgokat, de egy szép papírral, mintával, matricával bármikor le tudnak venni a lábamról, így ezt is beépítettem a rendszerbe.”

Kalmár Ági: „Valahogy nem találtam rá a nekem való naptárrendszerre. Próbáltam ezt is, azt is, de nem éreztem azt, hogy egy jól működő megbízható rendszerem lenne, ami támogat a legzűrösebb időkben is. Átalakulóban az életem, szeretnék a 8-4-ig munka helyett, valami nagyobb rugalmassággal járót építeni magamnak. Ez viszont rengeteg tanulást és időráfordítást ígényel, amit a jelenleg még meglévő munkám mellé kell beszorítani, tehát az alapos tervezés elengedhetetlen.

Viától már a blogon keresztül is rengeteg hasznos praktikát tanultam, ami megkönnyítette a mindennapi életem. Így biztos voltam benne, hogy a tanfolyam se fog csalódást okozni. Ezenkívül szuper ötletnek tartom, hogy összefogtak Gigivel, és ő hozzáteszi Via praktiáihoz a vizuális élményt és az alkotás örömét is.

Mióta először elvégeztem a tanfolyamot, Norvégiába költöztem. Ezért is örülök nagyon az online verziónak: szuper, hogy most már mindig “kéznél lesztek”, ha megtorpanok. Mérnökként dolgozom, a munkahelyemen még nem igazán van szükségem a filofaxra, semmi izgalmas nem történik, viszont 4 után annál inkább. Főleg nyáron rengeteg a közösségi program, mindig megyek valahova, emellett viszont kéne időt találni hasznos dolgokra is, úgy mint tanulás, jövőbeli projektek építgetése, sport, no meg csak úgy lenni és befelé is figyelni egy kicsit. Ebben nagyon segít a filofax.”

Panyi Zsuzsi: “Gimnazista korom óta kisebb nagyobb megszakításokkal használtam gyűrűs naptárat, filofaxot. Nincs olyan méret, amivel nem lett volna dolgom, mindig az életemnek legmegfelelőbbet vetettem be. Évek óta Google naptárazok, ami remekül működik az időpontjaim rendben tartásához, azonban a vállalkozásom és a családom miatt a sok teendőmnek nem találtam egy megfelelő rendszert.

Gyakorlott filofaxosként elmondhatom, hogy rengeteg új ötletet és inspirációt kaptam Viától és Gigitől. Mostantól nem én igazodom a naptár rendszeréhez, hanem a tanfolyam alapján egy teljesen egyéni kategóriarendszert tudtam kialakítani, ami tökéletesen működik. Kreatívipari vállalkozóként nagyon fontos számomra a naptáram esztétikája. Rengeteg matricával, washi tape-pel és motivációs matricával dolgozom, hogy öröm legyen kézbe venni a naptáramat!”

Ötvös Zsuzsi: “Korábban ilyen lapozgatós „rendes” határidőnaplót használtam, és megszokásból mindig azt vettem, de amikor egy projekthez pluszlapokat kellett betennem, azt a határidőnaplóban csak úgy lehet, hogyha külön post-iteket ragasztgattam be, de az elveszhet, kieshet… Már eleve megtetszett, amikor mutattad, hogy sokkal flexibilisebb filofaxot használni. Hogy cserélgethetem, ki-berakhatom. Most ha kell valami, csak berakok egy jegyzetlapot hozzá, nem fogom elhagyni. Aztán ha lemegy a projekt, szépen kitépem és kidobom, nem fog kelleni, nem foglalja a helyet.

Ez a matricás, ragasztószalagos jelölgetés is bevált, mert ahogy ránézek, úgy sokkal könnyebben meg gyorsabban át tudom látni, hogy milyen jellegű teendőim vannak éppen. Nekem most elég sok szálon futnak a dolgaim, és így könnyebb átlátni és rendszerezni őket.

A tanfolyam óta csináltam én is ilyen elválasztólapokat, amiben a scrapbookozás is segített — én amúgy nem scrapbookoztam előtte, a kivágós-hajtogatós dolgokhoz alapvetően lusta vagyok. De mivel ez nem cserélődik évente, mint egy határidőnapló, mindent csak egyszer kell megcsinálni az embernek és onnantól kezdve azt tök jól lehet használni.”

Goldberg Emília: “A filofax előtt csak az eszemet használtam… Engem úgy alapvetően káosz uralt, és nagyon sokat segít, hogy most van egy hely, ahova ha leírok valamit, akkor az valószínűsíthető, hogy az úgy is fog történni. Hogy nem kell mindent megjegyezni, hanem elég, ha oda le van írva, és nincs az az idegölő érzés, hogy „Úristen, mennyi mindent kell csinálni!”, hanem látom a hetemet.

A legtöbbet azt a technikát használom Viától, hogy a heti tervező lapjai közé berakom a vonalas jegyzetlapot, amik nem naphoz kötődnek, csak a héten akarom megcsinálni — sokkal tervezhetőbb ezáltal az életem. Meg egy csomó információ, amiket általában mindig otthon hagy az ember, a telefonszámoktól a TAJ-számokig, azok mind egy helyen megvannak.

Nem értek egyet azzal, hogy ha gyerekkel vagy, akkor minek időbeosztást csinálni, mert úgyis minden borul. Azt lehet megtervezni, ami a gyereken kívüli idő, de azt viszont rohadtul meg kell. Azt a keveset kell tudni jól beosztani ahhoz, hogy lehessen valamit érdemben csinálni.”

Csiszár Marcsi: “Korábban sok mindenről elfeledkeztem. Én nem vagyok gép, sokszor munka közben jut eszembe, mit kellene becsomagolni az utazáshoz két hét múlva. Vagy hogy milyen izzó kell a fürdőszobai lámpába. Vagy hogy mikor voltam utoljára fogorvosnál. Eddig, ha el is jutottam odáig, hogy felírtam a tételt egy papírra, azt még aznap elkevertem, és végül mindig fogkefe nélkül utaztam.

A tanfolyam óta az a legkevesebb, hogy jobban átlátom a teendőimet – a színkódolás segített abban, hogy arányosabban osszam be az időmet (én-idő, barátnők, pasik). Határozottan kisebb hibaszázalékkal, precízebben készítem elő a projektjeimet, amióta használom a betétlapokat, kategóriákat – legyen szó a nagy utazásról, vagy csak egy napi bevásárlásról – nem vesznek feledésbe az ötletek, gondolatok.
Csak egy példa: A város tele van meglepetésekkel, szuper helyekkel, a magazinok pedig ajánlókkal – mégis sokszor előfordult, hogy egy szombat délután nem tudtam, merre induljak. Mióta elkezdtem kalendáriumozni, kerületekre osztva listázom a „majd egyszer” helyeket, és egyetlen szabad órát sem vesztegetek a bolyongásra!

Az én kalendáriumom azonban jóval több, mint egy rendszerező eszköz. Monoton, stresszes napokon kinyitom, átlapozom a teleírt-rajzolt-matricázott oldalakat, és látva, milyen tartalmas, színes az életem, azonnal jobb kedvem lesz. Van úgy, hogy utólag is beleragasztok egy-egy logót, fényképet az adott eseményről, így alakul vizuális naplóvá a naptáram.”