Mielőtt átnyújtanám neked a részletes évértékeléshez szükséges munkafüzeteidet, szeretnék veled megosztani három szempontot, ami szeretném, ha elkísérne az évértékelésedben.

1. Az adatok alatt ott vagy te

Hiába beszélek vizsgálatról, kutatásról, vagy nyomozásról, az eredményeidet és az elmúlt éved összetevőit nem elég pusztán tényszerűen megvizsgálni. Nem elég csupán azt mondani, hogy csináltam 10 deka nyelvvizsgát, futottam 3 kilométer jogosítványt, jó magaviseletért kitüntetett a Dalai Láma, és a Mr. Universe nyertese felkért, hogy legyek az új barátnője.

Valójában teljesen mindegy, hogy mi történik az életedben a tények szintjén, és hogy ki szerint kéne annak kevésnek, soknak vagy elégnek lennie. Hiszen ha téged nem tesz boldoggá, ami most van, akkor nem számít, hogy más szerint nincs okod szomorkodni. Ha pedig téged boldoggá tesz, akkor meg kit érdekel, hogy más azt mondaná, hogy neki ez nem lenne jó? 🙂

Éppen ezért a igazán hatékony évértékelés másik trükkje, hogy ne csak arra figyelj, hogy mi történt, hanem hogy milyen érzés volt, hogy ez történt? Ha azt szeretnéd, hogy jól érezd magad az életedben – márpedig abból, hogy ezt olvasod, feltételezem, hogy azt szeretnéd 🙂 – akkor arra érdemes odafigyelned, hogy mi az, amitől jól érzed magad.

Mert összeszedhetsz bármennyi adatot a múltról, a jelenről és a jövőről, sokkal meghatározóbb lesz a döntéseidben, hogy:

• Jó érzés-e ott, ahol vagy?
• Jó érzés-e, ami történt?
• És szeretnél-e ez alapján arra menni, amerre tartasz?

Készülj fel rá, hogy amikor a fenti kérdéseket teszed fel magadnak, a válaszok mindig személyesek lesznek. A személyes válasz pedig azt jelenti – és lehet hogy ezt tudod, de elmondom, mert sose árt ismételni – lehet, hogy más, mint ami a szüleid szerint jó lenne neked. Lehet, hogy más, mint amit a nagyszüleid ennyi idősen maguknak választottak. Lehet, hogy más, mint amit bármilyen elvárás diktál feléd, hogy neked azt kéne csinálni. Lehet, hogy más, mint amit te találtál ki magadnak egy éve, öt éve, tíz éve, húsz éve, de közben rájöttél, hogy mégsem erre van szükséged. Lehet, hogy fogalmad sincs, hogy mi az, és még keresed a választ.

Semmi baj. Szabad. Ezért vagy most itt.

Éppen ezért, mivel érzéseket keresünk, és azt, hogy neked valami milyen érzés volt, amikor az a kérdés jön majd szembe a munkafüzetben, hogy mit gondolsz erről, vagy milyen érzés volt valami, akkor ne az legyen a válasz, hogy “hát, pocsék”.

Ha sikerült valami valamelyik életterületeden, akkor azt keressük, hogy milyen érzés volt, hogy sikerült.
Ha nem sikerült, akkor azt keressük, hogy milyen érzés volt az, hogy nem sikerült.

A legegyszerűbb úgy túllendülni az egyszavas válaszokon, hogy képzeld el, hogy el kell magyaráznod az életed filmjében a téged játszó színésznek, hogy ezt hogyan adja elő. Mit mondanál neki? Írd le neki, hogy le tudja játszani. Használhatsz hasonlatokat, sőt rajzolhatsz is, ha az segít.

És nem csak a rossz érzéseket fontos kifejtened, hanem a jókat is. Nézd meg, mekkora különbség van az alábbi válaszok között:

1. „Jó volt”
2. „Úgy éreztem, mintha hazaértem volna, vagy mintha levették volna a vállamról az elmúlt évek terheit, vagy úgy éreztem, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék!”

Melyik válaszból tudunk több tanulságot levonni arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt lefutni a maratont?

1. „Jó.”
2. „Úgy éreztem, mintha leszakadna a lábam, de legszívesebben mindenkit megöleltem volna a világon és betoltam volna négy pizzát.”

Ha részletes vagy és odafigyelsz arra, hogy mit érzel, sokkal jobban fel fogod tudni tárni magadnak az egyes területekhez tartozó felismeréseidet. Ha tudod, hogy milyen érzést okoz, ami jó volt, akkor utána azt könnyebb lesz megismételni, vagy másik verzióban újra előidézni! 🙂

2. szempont: Vedd észre, ha a bűntudat diktál!

Az egyik visszatérő elem, amit az évértékeléssel kapcsolatos beszélgetéseim során észrevettem, az az, hogy amikor tudatosan nem határozunk meg fókuszt az évértékelésnek, akkor a legvalószínűbb, hogy ez a fókusz önkéntelenül is a bűntudat lesz.

A bűntudat-fókusz a gyakorlatban egyetlen célt szolgál. Megerősítheted magadnak azt az olvasatot az életedről, hogy:

1. mi minden nem sikerült az évben
2. ezért mind te vagy a hibás
3. összességében egy szar alak vagy
4. és hát nem szégyelled magad?

Persze, lehet ezen a szemüvegen keresztül is elemezni a különböző életterületeidet, csak az nem fog előrevinni. Szépen berendezkedhetsz a dagonyádba, mehet az önsajnáltatás, és egy év múlva kezdheted elölről az egészet, mert nem változott semmi. Mitől is változott volna? Ezzel az (egyébként nem szándékos) módszerrel már az év elején elgáncsolhatod magad. Önvédelemnek jó azt mondani, hogy „á, valószínűleg úgyse fog sikerülni”, aztán egy év múlva megállapítani, hogy jé, tényleg nem sikerült.

Sokan élünk ebben a körforgásban. Ha gyakran előfordul ez veled, ha csak néha, fontos tudnod róla, hogy ez előfordul, és semmi baj, egyáltalán nem vagy vele egyedül – ez tényleg egy önkéntelen védekezési reflex. Ha pedig tudsz róla, könnyebben fordíthatsz rajta, mint gondolnád.

A megoldás kulcsa az, hogy sokszor az visz közelebb egy célodhoz, ha nemet mondasz dolgokra – sőt, van, hogy elengedhetetlen előfeltétel. De az utadon nem csak az fordulhat elő, hogy nemet kell mondanod másoknak, hanem magadnak is. Éppen ezért nagyon fontos, hogy amikor majd az jön fel az évértékelésedkor, hogy mi minden nem sikerült az elmúlt évben — mert fontos ezzel foglalkozni — , akkor az ne arra fusson ki, hogy micsoda szörnyűség és hát, akkor ennyi volt. Mert ebből nem tudunk tovább dolgozni.

Úgyhogy az első lépés, hogy ha a belső monológod megint elkezdi a régi nótát, hogy miért is vagy szar alak, mert ez meg az nem sikerült az évben, akkor vedd észre, köszönd meg, hogy szólt, aztán udvariasan közöld vele, hogy most nem ezen az úton megyünk. Ezzel a lendülettel rögtön átfordíthatod a szemüveget, amivel a “sikertelen” helyzetre ránézhetsz.

Mutatok is egy technikát arra, hogy ezt hogyan csináld!

A csípős leves-módszer, hogy ne bántsd magad

Attól, hogy nem bántod magad, és nem a büntetésre fókuszálsz, még fontos megvizsgálni azt, hogy neked milyen szereped volt abban, hogy így alakultak a dolgaid. A felnőtt élet része, hogy felismered, mi az, ami rajtad múlt, és mi az, ami nem – előbbiért vállalod a felelősséget, utóbbiért pedig nem kínzod magad feleslegesen. Ez egy folyamatos gyakorolnivaló, és sosem leszel teljesen kész vele, de tudod gyakorolni, és el is kezdheted most az évértékelésed során!

Ha valamelyik területnél felmerül, hogy igen, neked is volt szereped abban, hogy nem sikerült, és tényleg lehetett volna máshogy, az egy nagyon hasznos felismerés. Nem szabad viszont itt megállni! Az évértékelésed folyamatának nem az a lényege, hogy térdepelj kukoricán hat órát, és bánd meg bűneidet. (Arról, hogy hogyan bánsz magaddal, és hogyan motiválod magad, még a későbbi modulokban lesz szó bővebben is!)

Ha az évértékelés során felmerül egy olyan eset, ahol neked is szereped volt a kudarcban, akkor ilyenkor arra fókuszálj, ami történt, teljesen tényszerűen, mint egy receptnél:

• Főztél egy levest.
• Rettenetesen sok csípős paprikát tettél bele, és ehetetlenül csípős lett.
• Legközelebb szeretnéd, ha kevésbé lenne csípős.

Mi segít azon, hogy legközelebb ne legyen csípős a leves? Nem az, hogy a sarokban sírsz, hogy túl sokat tettél bele.

Hanem ha megállapítod, hogy:

1. hol romlott el,
2. minek kell máshogy történnie, és
3. legközelebb máshogy csinálod.

A leves legközelebb attól lesz nem csípős, ha nem teszel bele csípőset, nem pedig attól, ha most elkönyveled magad mindenféle borzalmas embernek. Mert akkor – teljesen érthetően – eleged lesz az egészből, és levest se fogsz többet csinálni.

Márpedig nem az a cél, hogy ne csinálj többet levest, hanem hogy jobb levest csinálj. Ezt pedig meg lehet tanulni. De előbb vizsgáld meg, hogy mitől nem jó az a leves, mert akkor fogsz tudni rajta javítani. 🙂

A csípősleves-teszt mindegyik életterületednél előkerül majd a munkafüzetekben, és megvizsgálhatod, hogy mi az, amin te magad tudsz változtatni. Mert nem minden rajtad múlik, de sok minden igen – és ott vannak az igazi lehetőségek! 🙂

3. szempont: Mit tudsz abbahagyni?

Célokat kitűzni legtöbben úgy szoktak, hogy mi az, amit többet fognak csinálni — pedig rengeteg felszabadító erő van abban is, ha leteszel dolgokat! 🙂 Már az évértékelésnél odafigyelhetsz arra, hogy mi az, amit le tudsz tenni, és ezzel nagyban megkönnyíted a dolgodat a későbbiekre, amikor majd helyet keresel az időbeosztásodban azoknak a dolgoknak, amiket igazán szeretnél elérni.

Sokan azért nem tudunk letenni dolgokat, mert dolgozik bennünk egy nagyon fura és kártékony szabály: „Ezt mindenképpen végig kell csinálnom, mert már elkezdtem.”

Pedig nemet mondani akkor is fontos, hogy ha valamin látod, hogy nem működik. Nem kötelességed valamit végigcsinálni csak azért, mert elkezdted.

Maradjunk a leveses példánál. Ha már megtörtént a csípős leves, a csípős leves tanulsága nem az, hogy most büntetésből leülsz és megeszed az egészet és végigzokogod, taknyod-nyálad egybefolyik és fáj mindened. Nem attól tanulod meg, hogy legközelebb nem teszünk csípőst a levesbe, hogy még jobban belerúgsz magadba és belevered az orrod!

Ugyanúgy, ahogy ha van egy szakadék előtted, és arra tart az autód, nem azt mondod, hogy „hát, ha már úgyis erre jöttem, akkor most rányomok a gázra, vigyük végig a projektet.„

Ha valami nem jó, abbahagyhatod. Az nem kitartás, hogy “akkor is csinálom, ha árt nekem”. Nem gyengeség és nem feladás, hogy abbahagysz valamit, ami nem működik. Lehet, hogy csak ideiglenesen állsz le, mert pihenésre van szükséged, vagy friss perspektívára ahhoz, hogy kitaláld a megoldást, és később majd folytatod, de ahhoz is az kell, hogy most abbahagyd. És aztán az is lehet, hogy végleg leteszed. Mert van, amit nem lehet megjavítani, és ha nem lehet megjavítani, akkor nem az a megoldás rá, hogy akkor így marad, és csak azért is megcsináljuk. Ha hülyeség, nem kell tovább csinálni.

Ezért az évértékelő munkafüzetekben arra is kitérünk majd, hogy mi az, amit az elmúlt évek dolgai közül abbahagyhatsz, és segíthet abban, hogy jobban érezd magad?

A folytatásban: Kezdd el az állapotfelmérést!

Bármelyik életterületeddel is foglalkozol tehát az évértékelésed során, nagyon röviden erre kell figyelned:

• Mi az, ami működött? – Bogozd ki, hogy mitől működött, és ismételd meg!
• Mi az, ami nem működött? – Bogozd ki, hogy mitől nem ment, hagyd abba, és ne bántsd magad miatta.

A célkitűzésnél pedig majd dolgozhatunk azon, hogy hogyan is nézzen ki a folytatás, illetve amit leteszel, ahelyett mit fogsz majd csinálni. 🙂

Nem maradt más hátra, mint belekezdeni az évértékelésedbe! A következő bejegyzésben megkapod az első modul fő részét, a 7 életterületedhez tartozó évértékelő munkafüzeteket.

Kezdődhet az évértékelés!