Az indulás óta már 1718 ember csatlakozott a Vitorlát fel! tréninghez, amiben lépésről lépésre segítek neked megtalálni a céljaidat az életed minden területén, reális akciótervet készíteni a következő időszakra, és úgy vitorlát bontani az életed kis tutajával, hogy idén tényleg elérd, amit szeretnél.

Itt vannak néhányan azok közül, akik már belevágtak a tudatosabb tervezés kalandjába, mondják el ők, hogyan segített nekik a tréning:

“Az első modul óriási áttörést hozott. Tudtam, hogy lazítanom kell a teljesítménykényszeremen és a maximalizmusomon, a hogyant viszont az első modul adta meg. Teljesen felszabadultam a „kell” és a „muszáj” kényszere alól. Könnyebben tudom azonosítani az összes belső korlátozó szörnyet, mert szinte mindegyik jellemző rám különböző mértékben. A nagy felismerés hatására sokkal jobban vagyok lelkileg, és mindezzel arra is rájöttem, hogy sokkal több dolog felett van hatásköröm, mint azt eddig gondoltam.”

– Fajszi Mariann

“Amikor elkezdtem kiértékelni a különböző életterületeimet, rengeteg dolog a felszínre került, amit évek óta kerülgettem. Ez sokat segített, hogy az összes eddigi döntésemet helyretegyem, tanuljak belőlük és „tiszta lapot” adjak magamnak.

Végre felismertem, hogy el kell engednem jópár olyan tervet, amit csak megszokásból vagy mások miatt szerettem volna megvalósítani, de nem éreztem a sajátomnak. Azóta folyamatosan edzem magam azzal, hogy nemet mondok arra, amit nem szeretnék megcsinálni. Így lett ez az év a változás éve számomra.”

– Vermes Eszter

“Amikor kitöltöttem a munkafüzetet a rengeteg célommal, örültem, hogy végre mindent összeszedtem, amivel foglalkozni akarok, és akkor na majd most elkezdünk mindért apró lépéseket tenni, és már vártam a csodamódszert, hogy ez bele is férjen a mindennapokba! Aztán jött a célredukáló gyakorlat, és rájöttem, nincs csodamódszer, nincs multitasking. Fontossági sorrend van, döntések vannak, és megengedések vannak. Ez volt a pillanat, amikor összeállt a kép, és értelmet kaptak azok a feladatok is, amikről addig azt hittem, feleslegesek.”

– Makrai Aliz

“Ha megszoktál az életedben vagy a munkahelyeden egy bizonyos működést, akkor állati nehéz reggel bemenni, és másképp csinálni. Éppen ezért használom a tanfolyami emlékeztető technikákat, hogy ne a megszokott rutin vezessen. Megtanultam elfogadni, hogy a dolgok nem egycsapásra változnak meg, amitől értékelem a részsikereket is. Egyre többször sikerül a „fene egye meg, nem sikerült megcsinálni” gondolatot kicserélnem arra, hogy „elkezdtem, és a mai napba ennyi fért bele„. Ez azért már jobban hangzik – és jobban is érzem magam.”

– Márfai Edina

“A vállalkozásom sikeresen működött, de nagyon sok plusz stresszt és rendszeres kialvatlanságot jelentett, ami nagyon nem tett jót nekem. Sokáig ragaszkodtam hozzá, de a tanfolyamnak köszönhetően végre sikerült belátnom, hogy jobban teszem, ha elengedem.

Lassan fél éve új munkahelyem van, amit imádok. A férjemet is sikerült kirángatni a régi munkahelyéről, ahol már nagyon régóta csak szenvedett, de nem mert váltani. Most egy munkahelyen dolgozunk és neki is nagyon bejött.

Mindezeknek köszönhetően sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok és végre visszatért a régi optimista énem, akiről azt hittem, hogy már végleg elvesztettem. Ezt a rengeteg változtatást biztosan nem fogom tudni überelni jó darabig.”

– Kunné Szilágyi Anita

“Az első tanfolyam idején született a kisfiam, így a második turnust mertem csak bevállalni. A tanfolyam segített fókuszálni, kicsit külső szemlélőként nézni az életemre. Elindítottam a blogomat, ami messze van még attól amilyennek szeretném, de letettem azt az elvárást, hogy csak tökéletesen indulhat el. Szép lassan alakítgatom. Sokat segített ennek az elfogadásában az első modul. Azóta bele is vágtam a saját kézműves csokoládé-vállalkozásomba, és a legjobb, hogy nem érzek nyomást, hogy mi van ha nem sikerül. Mert már az tök jó érzés, hogy nem futamodtam meg.”

– Tóth-Tatai Lilla

“Korábban gondolkodtam rajta, hogy jelentkezem a tanfolyamra, de akkor úgy döntöttem, hogy megpróbálom egyedül betervezni a céljaimat és haladni minden területen. Ez egy ideig ment is, aztán az egész rendszerem valahogy csődöt mondott, és teljesen összekuszálódtak a dolgok. Túl sok időmet vette el az egyetem, és tudtam, hogy a „kell”-jeimet én csináltam magamnak, mégsem tudtam, hogyan férjenek be az időmbe és közben hogyan szenteljek több figyelmet az életem többi részének. Úgyhogy amikor elindult a Vitorlát fel!, jelentkeztem, mert össze akartam szedni magam.

Sok mindent tanultam a maximalizmusomról, a lustaságomról, és ez sokat segített az egyetemi tanulásban. A tanfolyam végzésekor elsősorban a személyes fejlődésemet helyeztem előtérbe, és rengeteget haladtam — kiegyensúlyozottabb vagyok, és önmagam eddigi legjobb változata. ”

– Sipos Niki

“Sokkal bátrabban mondok nemet, mióta csatlakoztam, így most már a bokros teendőim vannak, nem egy elburjánzó indakazal, ami megfojt. Tisztábban meg tudom fogalmazni, hogy mi a célom, egyszerűbb az oda vezető út is. És rengeteget jelent az, hogy itt vannak hasonló gondokkal szembesülő emberek.”

– Varga Mariann

“Elméletben eddig is tudtam, hogy sok kis lépés sokkal többet ér, mint egy-két nagy, de saját bőrön tapasztalni sokkal meggyőzőbb. Így vágtam bele a legnagyobb célomba, annak ellenére, hogy úgy éreztem, nem voltam rá kicsit sem felkészült. Minden félelmem ellenére jelentkeztem egy olyan munkára, amihez semmilyen előképzettségem és tapasztalatom nem volt, csak a lelkesedésem. És sikerült! Felvettek, nagyon jó fizetéssel, pedig tudták, hogy ingyen is szívvel-lélekkel csinálom.

A nagy tanulságom, hogy ahhoz, hogy csinálhassak valamit, nem kell maximálisan megterveznem, meg előre felkészülnöm mindenre – mert akkor vagy nem érem el a célt soha, vagy csak rengeteg felesleges energiabefektetéssel.

Alapos és részletes a tanfolyam, valódi problémákról szól, ami minden embert ugyanúgy érint. Nagyon jó volt, hogy szépen fokozatosan az aktuális helyzettől értünk el a megálmodott helyzetig, és lépésről lépésre tanulhattam meg, mit kell tennem a gyakorlatban, és közben az önismeretem is fejlődött, ami mindig jól jön.”

– Baranyai Anna

“A tanfolyam során az volt a legnagyobb felismerés, hogy a célmegvalósítás is időt igényel! Nem fog sikerülni elérni XY célt, ha nincs rá időm, hogy foglalkozzak vele. Eddig ez olyan huszadrangú kérdés volt: majd ha ráérek, majd ha lesz időm, majd ha nem leszek fáradt, akkor foglalkozom vele. Na ez a „majd” nem akart eljönni. Ekkor jött a mondatod, ami nagyon megfogott, fel is írtam a filofaxom elejére: „Időd nem lesz, hanem csinálsz”.

Írtam már korábban is napirendet magamnak, ezért nem értettem, hogy miért nem boldogulok. Az időtáblázat-technikával át tudtam gondolni az életem jelenlegi változását, és készítettem egy olyan új napirendet, amiben fix helyet kapott a házimunka és a célok megvalósítására szánt idő is, így új rendszert kapott az életem, és már nem fordul elő, hogy elúszom.”

– Kertész H. Györgyi

“Sokszor csak kitaláltam dolgokat, de nem tettem értük semmit, aztán meg néztem, hogy miért nem jutok közelebb hozzájuk. Most már tudok tervezni irányokat, és ha úgy alakul, akkor változtatni az irányon. Ebben a legjobban a halogatásom visszafejtése segített: tudatosabban tudok dönteni így, hogy tudom, miért nem akarok néha megcsinálni dolgokat.

A kutatási munkám során sokszor kell eseményeket látogatnom, amiktől sokszor meg szoktam ijedni. A negyedik modul célkitűzős gyakorlataival, és különösen a Célfelbontóval már nem ijesztenek meg annyira a külső hatások – a mostani kutatási félévemet már eleve úgy közelítettem meg, hogy nagy vonalakban felbontottam, és megkerestem azokat a kis részcélokat, amikkel egészen jól haladok, amik mellé könnyen be tudom illeszteni az eseményeket, és a nagy cél függvényében változtatni is tudok.”

– Balogh Andi

“Én sajnáltam az időt arra, hogy ilyen részletesen végiggondoljam az életem és hogy mit szeretnék – ezért nem jutottam sehova. A tanfolyam segített abban, hogy végigböngésszem az életem, értékeljem, megfogalmazzam a céljaim, kiválasszam mit is szeretnék és segít, hogy elérjem azt. Nagyon betalált az a rész, hogy hogyan bánjak jól magammal. Azóta hatékonyabb vagyok, és bűntudat nélkül tudok pihenni.

Sikerült priorizálnom a feladataim között és nemet mondtam olyan dologra, ami most nem segített volna az új céljaim elérésében, de mondjuk pár hónapja el se tudtam volna képzelni, hogy nemet mondok rá. Teljesen a feje tetejére álltak az eredeti elképzeléseim annak hatására, hogy végiggondoltam, mi az, ami nekem fontos, amit én szeretnék, és mi az, ami külső elvárás. És már csak ettől a leválogatástól jobban érzem magam.”

– Slonina Nati