Azt vettem észre, hogy a legtöbb ember évértékelésére leginkább az jellemző, hogy:

• száraz és tényszerű,
• elnagyolt és általános,
• és különálló, lezárt, tőled független buborékként kezeli az elmúlt évedet.

Ezek külön-külön is rontják az évértékelésed hatékonyságát, közösen pedig egyenesen megakadályozzák, hogy úgy zárd le az elmúlt évedet, hogy tényleg hasznos tapasztalatokkal és tanulságokkal tudd meghatározni az irányaidat a következő időszakra.

Új év, új én, ugyanaz a régi nóta

Hiába törtek előre az elmúlt években a különböző évzáró-évkezdő technikák, ezek többsége sajnos nem enyhítette, hanem erősítette, hogy elzártan és robotszerűen kezeljük az évzárást. Még azok a módszerek is, amik nem csak évet zárnak, de évet is terveznek, ritkán kötik össze a kettőt egymással azon túl, hogy „eddig X, na de mostantól aztán már tényleg Y!”
És hadd említsem meg a személyes „kedvencemet”, a new year, new me (új év, új én) inspirációs mottót. Nem kell „új te”, hiszen nem kell teljesen más embernek lenned ahhoz, hogy megtaláld a válaszaidat. Legtöbbször pont az segít a legtöbbet, ha nem új álarcokat veszel fel, nem új elvárásoknak akarsz megfelelni, és nem valami teljesen másnak akarod magad mutatni, hanem azzal foglalkozol, aki valójában vagy.

Elseje, hétfő, hajrá!

Az új évnek pedig nincs varázsereje. Nem lesz attól se könnyebb, se egyszerűbb, hogy átfordítottuk a naptárat. Sem a hétfők, sem az elsejék, sem az éjfélek, sem a „majd holnap”-ok nem bírnak szupererővel. Ugyanúgy el tudod magad határozni március hatodikán mint november tizenötödikén. És ha nem megy, akkor január elsejétől se fog menni. Ez az „mágikus dátum” szemlélet különösen vicces akkor, ha belegondolsz, hogy az év vége teljesen önkényes határvonal (ha párezer évvel vagy kilométerrel arrébb ugrasz, simán találsz olyan kultúrát, amiben a mi időnk szerint ősszel, vagy tavasszal kezdik az új évet, vagy teljesen más naptárrendszert használnak).
Nagyon ritkán igazodnak az élet eseményei fix dátumokhoz: az életedben rengeteg folyamat fut párhuzamosan, és az egyetlen összekötő kapocs Te vagy abban az állapotban, ahogyan most vagy.

Honnan jövök, hová megyek?

Vannak jó, segítő technikák, például lehet egyetlen szót választani egy évre — ami segíthet a motivációban –, és lehet pontosan három célt kitűzni — ami segít fókuszálni –, de összességében mindez kevés ahhoz, hogy valóban olyan élet felé haladj, amit szeretnél is élni. Az életed bonyolultabb gyorsban megválasztott szlogeneknél, az életed területei pedig jóval szerteágazóbbak, mint hogy minden évben pár mondattal elintézd őket.

És sokkal, de sokkal tovább juthatsz, ha:

1. pontosan tisztában vagy azzal, hogy mi van most az életedben,
2. jóval mélyebben feltérképezed, hogy mi történt eddig, hogyan jutottál el erre a pontra, ahol most vagy.

Így kapcsolódik össze az évértékelés a célkitűzéssel: a múlt és a jelen helyzeted közös tudatában lehetsz csak igazán tisztában azzal kapcsolatban, hogy merre is szeretnél tovább indulni.

Ezért szól a Vitorlát fel! első modulja arról, hogy értékeld az évedet – máshogy. Mélyebben, részletesebben, hatékonyabban.

De nem csak az évértékelés módszerétől változik az, hogy milyen eredményt kapsz.

Van egy nagyon fontos dolog, amit te teszel hozzá.

Erről szól a következő lecke.

Annyit mondhatok el előre, hogy leves is lesz benne.

🙂

Milyen leves? Kattintás után kiderül.

Kattints ide a folytatáshoz!